Magyar Műsor

"Egy populista siráma" címmel közöl elemzést a magyar kormány gazdaságpolitikájáról az IMF-tárgyalások megkezdésének bejelentése kapcsán a legnagyobb tekintélyű gazdasági napilap, a Wall Street Journal keddi száma. Alább a cikk magyar fordítását közöljük.

Az európai kormányok többségénél ma már nem jár olyan kemény megbélyegzéssel a brüsszeli alamizsna elfogadása, mint mielőtt elkezdtek érte sorban állni Athéntól Dublinon át Lisszabonig. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azonban valószínűleg durva megalázás elé néz, miután kormánya hivatalosan is az IMF-hez és az EU-hoz fordult kölcsönért.

Orbán viszonya se az IMF-fel se Brüsszellel nem felhőtlen. A jobbközép Fidesz tavalyi kormányalakítása után nagy hanggal vetett véget a 2008-ban kötött sürgősségi hitelmegállapodásnak, „Magyarország elvesztett pénzügyi függetlenségének visszanyerése” érdekében. A még megmaradt 20 milliárd eurós hitelkeret lemondásával Orbán „hazafias”, külföldi függőségektől mentes gazdaságpolitikát hirdetett meg. A magyarok ünnepeltek.

Nem hibáztatjuk Orbánt amiért óvatos volt az IMF gazdasági egyensúlyról szóló elképzeléseivel kapcsolatban. „Hazafias" alternatívájáról azonban kiderült, hogy valójában egy populista maszlaggal felöntött gazdasági gulyás.

Budapest az állami bürokrácia visszaszorítása és a munkavállalási szabályok átalakítása érdekében is tett lépéseket. Ezek mellett azonban váratlanul olyan adókat is kivetettek, melyek főleg a külföldi érdekeltségekbe tartozó ágazatokat sújtották, például az energetikai, a kiskereskedelmi és a telekommunikációs cégeket. Ezeket egészíti ki az idén bevezetett, 16 százalékosra csökkentett személyi jövedelemadó. Késlekednek ugyanakkor a gazdasági szektorra kivetett rendkívüli adóterhek csökkentésével, ami az IMF-nek a hitelmegállapodás feltételeként szabott ajánlása volt. Orbán államosította továbbá a magyar nyugdíj-biztosítási rendszert, amely rövid távon ugyan extra bevételhez juttatta a költségvetést, később azonban rettenetes árral járhat. Magyarország az EU egyik legelöregedettebb társadalma.

A magyar gazdaság jelenleg növekszik, még ha nem is olyan élénken, mint néhány közép-európai szomszéd államban. Budapest 82%-os államadósságot cipel magával, amivel elég aggasztó helyzetben van, bár nem akkora bajban, mint Görögország. A hiteleket pedig, a válság közben folyamatosan elértéktelenedő forint mellett egyre nehezebb visszafizetni. Aktuális leértékeléseik magyarázataiban a hitelminősítők a „politikai döntéshozatal kiszámíthatatlanságát" jelölik meg a gondok elsődleges forrásaként. Az eurózóna gondjainak növekedésével arányosan fokozódik a hitelpiacok idegessége. Nagy kár, hogy Magyarországot Orbán a kétkedők könnyű célpontjává tette.

Én most éppen a piás biciklisekért harcolok. Valaki azt találta ki, még valamikor régebben, ha biciklin az ember iszik, akkor megbüntetik. Szerintem ez a magyar valóság ismeretének hiánya alapján született

Orbán Viktor, 2011. 11. 13 - TV2, Napló (megtekinthető itt, 4.30-tól)

A magyar valóság megismerésével mindannyian próbálkozunk. Piás biciklisták szabályozásával kapcsolatban a következő adatokat és dokumentumokat találtuk:

Az ittasan balesetet szenvedett kerékpárosok aránya az összes kerékpáros baleset között

2006 - 16.7 % 
2009 - 20.5  %
2010 - 26.7 %

Fontosabb dokumentumok

Barátságos de bénázó rendőröket, furfangos önkormányzati nénit és teleportáló Kocsis Mátét látott a Magyar Műsor tudósítója a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatalban.  Mintegy két tucat civil aktivista elfoglalta Kocsis Máté polgármester irodájának előterét. A tüntetők több órán át némán ülve, táblákat felemelve tiltakoztak a hajléktalanok ellen hozott intézkedések miatt, majd a rendőrök kiemelték, és előállították őket. Az eljárás jelenleg is tart, ma estére A Város Mindenkié civil csoport tiltakozóakciót szervezett Fogda helyett tárgyalás! jelszóval a VIII. kerületi szabálysértési iroda elé.

Nem csak a nemzetközi válság eredménye a magyar gazdaság gyengélkedése, hanem olyan belső problémáké is, melyek lehetetlenné teszik a gyors kilábalást - véli a magyar gazdaságpolitikáról közölt elemzésében a Wall Street Journal.

A vezető konzervatív gazdasági lap szakírója szerint a kormányzatot komoly dilemma elé állította, hogy a forint 12%-ot gyengült szeptember óta az euróval szemben. Egyfelől a forint tudatos gyengítése eszköz lehet a versenyképesség növelésére, ugyanakkor a lakosság 60%-a devizában adósodott el, akiknek komoly problémákat okoz a hazai pénznem gyengülése a külföldi devizákkal szemben.

A kormány ezt orvosolandó próbálta csökkentetni a devizahitelek arányát a végtörlesztéssel és a forintosítás lehetőségével, ez azonban egy olyan ismételt támadás volt a bankszektor ellen, melyet már a nagyobb hitelminősítők se hagyhattak szó nélkül. Az ország várható leminősítése pedig még messzebb űzné azokat a külföldi befektetőket, akik nélkül elképzelhetetlen a gazdasági növekedés beindulása.

A WSJ által megszólaltatott gazdasági szakemberek szerint ebbe a kettős présbe került a kormány gazdaságpolitikája. A legelkeserítőbb prognózist John Peta mondja ki, aki szerint egy esetlegesen kedvezőbb nemzetközi gazdasági hangulatban is kockázatos országnak minősülnénk.

„Azt üzenjük Magyarország polgárainak, eljött az ideje, hogy komolyan vegyük saját országunkat. Eljött az ideje, hogy komolyan vegyük egymást és önmagunkat.” (2008. január 28.)

„Az emberek nincsenek tisztában a jogaikkal. Az elmúlt 18 évben a választópolgárokat sikerült egyszerű szavazógéppé átalakítania a politikának. Az embereket senki sem hallgatja meg, nem szólhatnak bele ügyeik alakításába. Sokan úgy hiszik: csak arra van jogosultságuk, hogy négyévente az urnák elé járuljanak.” (2008. március 1.)

„A népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb formája. A győzelem a magyarok önbecsülésének diadala.” (2008. március 10.)

Orbán Viktor három évvel ezelőtti szavai már tavaly is sokszor visszaköszöntek, amikor kiderült, hogy a kormányfőnek esze ágába sincs népszavazást kiírni az új alkotmányról. A Fidesz azóta is számos esetben cselekedett teljesen ellentétesen a kampányígéreteikhez képest, a  leglátványosabb változások a gazdaságpolitikai döntésekben mutatkoztak meg, ezek megmagyarázásához azonban mindig rengeteg indok volt előkapható: a szekrényekből tömegsírnyi mennyiségben előbukkanó szocialista csontvázak, a fenyegető és szorító európai gazdasági klíma, a globális recesszió. Radikálisan más azonban a helyzet az olyan intézkedések kapcsán, melyeknél a felmerülő mozgástér nem esetleges külső körülmények együttállásának függvénye, hanem alapvető demokratikus elkötelezettség kérdése. Márpedig Ilyen kérdés a népszavazás is. 

Az Országház szerda este kezdte el tárgyalni a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényt, amely az új alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények egyike. A törvénytervezet néhány racionális adminisztratív változtatás mellett jelentősen szigorítaná az érvényességi kritériumokat, ezzel ellenzéki és civil vélemények szerint a népszavazás intézményét tenné teljesen súlytalanná. Ismerve a magyar társadalom politikai aktivitását, nehéz ügyet elképzelni, amely az összes választásra jogosult, mintegy nyolc millió állampolgár legalább 50 százalékát részvételre tudná sarkallani egy referendum kapcsán. Jó példa erre, hogy a 2008-as, 'szociális népszavazásként' elhíresült szavazáson a részvételi arány 50,51% volt, holott a Fidesz akkor hihetetlen energiákat ölt a mozgósításba, és gyakorlatilag ez a kampányuk alapozta meg a későbbi kétharmadukat is. Ráadásul, mint ahogy tegnap a Parlamentben Schiffer András, az LMP frakcióvezetője is rámutatott, az érvénytelen szavazatok száma miatt egyedül a vizitdíj kérdésében lett volna érvényes ez a népszavazás, a többi kérdés mind elbukott volna.

Gazdasági válság közben hagyományosan pénzügyi populizmusba menekülünk. Hát még, ha a visszafogottság és transzparencia élharcosainak számító EP-képviselők zsebében turkálhatunk.

Strasbourgba már az alapfizetésért is megéri kikerülni, de az igazán nagy lehetőség az alapbéren felüli és szigorúbb elszámolás nélkül kiosztott juttatásokban rejlik. A német RTL 2008-as riportjában leplezte le a költségtérítéssel visszaélő képviselőket. A Magyar Műsor olvasói most a riport magyar felirattal ellátott premierjét nézhetik meg.

Nőtt a foglalkoztatottság mértéke Magyarországon, a kedvező statisztikai adatokba azonban belejátszik a közfoglalkoztatás is, melynek pontos mértékét még nem ismerni. A szakértő lassú, szükségszerű korrekciót lát a bővülés mögött.

Ma délutáni hír, hogy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport szervezői nyilvános vitára hívták ki Orbán Viktor miniszterelnököt. A vita apropóját a miniszterelnök szóvivőjének, Szijjártó Péternek szavai adták, aki szerint a Milla nagy sikerű, több tízezer ember részvételével lezajlott október 23-ai tüntetésén a megjelentek szándéka éppen ugyanaz volt, mint ami a kormányé is úgy általában. A tüntetés szervezői ezt a félreértést tisztáznák Orbán Viktorral. Mi jöhet még?! Szavazzon!

Nagyszabású demonstrációt tart csütörtök délután a készülő felsőoktatási törvény ellen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), annak ellenére, hogy előző nap állítólag remek egyeztetést tartottak Navracsics Tiborral.  Úgy túnik, hogy a HÖOK vezetői egyelőre csak a saját pozícióikat tudták megvédeni.

"Óvatosan Gyurcsány mellé" áll az ATV - írtuk tegnap a csatorna elmúlt pár napjának műsoraira alapozva, és hatalmasat tévedünk! Nem lennénk most Lengyel László helyében.

A HVG értesülései szerint ma délelőtt az ATV felmondott Dési Jánosnak, amiért hétvégén műsorvezetőként vett részt a Demokratikus Koalíció alakítóülésén.

Dési évek óta a csatorna egyik meghatározó arca, műsorvezetői feladatai mellett az Újságíróklub rendszeres vendége is, az elbocsájtás hivatalos indokaként az merült fel, hogy Dési nem egyeztette előre ezt a szereplését a televízió vezetőségével.

A HVG információi alapján átalakul a Demokraták című, mindössze két hete életre hívott közéleti műsor is, melyet ezek után már nem Gréczy Zsolt vezetne, de más minőségben továbbra is szerepelhetne a műsorban. Gréczyről köztudott, hogy Gyurcsány Ferenc végsőkig elkötelezett híve.

De hogy mégse legyen ilyen egyszerű az élet, arról a "Józsa sajnálja, hogy Gyurcsány Ferenc távozik" című anyag gondoskodik. Elvesztettük a fonalat. 

Alaposan felkavarhatja az erőviszonyokat az MSZP hétvégi szakadása. Bár most még a múlt minél előbbi lezárását sürgető és a saját célokra koncentráló nyilatkozatok dominálnak (nem számítva Tóbiás József örömködését a "gyurcsányizmus távozása" felett), idővel mégis elkerülhetetlennek tűnnek a Demokratikus Koalíció és az MSZP közötti konfliktusok.

A magyar baloldalt a rendszerváltás óta gyakorlatilag egyedüliként képviselő párt eddig el tudta kerülni a nagyobb átalakulás kényszerét, de ez az új helyzet olyan hatalmi átrendeződéssel járhat, melyre alighanem senkinek nincs még kész forgatókönyve. Hosszabb távon a szocialista párthoz kötődő sajtótermékek sem engedhetik meg maguknak, hogy két gazdát etessenek.

Népszabadság - talán inkább MSZP

A legnagyobb baloldali napilap, a Népszabadság tárgyilagos tudósításokkal számolt be a hétvégi eseményekről. De nem azért hívnak valakit Friss Róbertnek, hogy forradalmi helyzetben ne legyen naprakész véleménye.

Publicisztikája szintén arra a megállapításra épül, hogy hiába a mostani, békés, együttműködést sejtető hangvétel, legkésőbb a választási kampányban el kell mérgesednie a két párt viszonyának. Friss szerint bár a Demokratikus Koalíció elképzelése egy az Orbán-kormánnyal szemben felálló ellenzéki összefogásról elvileg életképesebbnek tűnik az újjáépülő MSZP-nél, Gyurcsány Ferenc megosztó személye miatt mégsem lehet sikeres. Az írás második fele az MSZP elkerülhetetlen újjászervezésének kérdését járja körül. Friss szerint a bevett politikai reflexek levedlése és új szemléletmód elsajátítása nélkül hiába Gyurcsány távozása, az MSZP nem lesz képes tömegeket megszólítani.

Bár a Népszabadság beszámolóiból hiányzik az egyértelmű állásfoglalás, nem is annyira rejtett jelekből arra lehet következtetni, hogy egy megújuló MSZP mellé tennék le a voksukat. Erre utal Simon Gáborral, az MSZP választmányi elnökével készített interjú is, valamint a "politikai elemzők" megszólaltatása, akik szerint Gyurcsány nem igazán mérte fel, hogy új formációja ténylegesen mekkora támogatást remélhet. Ugyanitt bemosnak viszont Mesterházy Attilának is, aki a cikk (címben is hangsúlyozott) állítása szerint nem marad huzamosabb ideig az MSZP élén. Ennek hangsúlyozása pedig a szocialista párton belül várható további hatalmi harcokat vetíti előre.

Ha van olyan párt, amelyiknek a gyomorszáját kell féltenie egy kormány-ellenes civil mozgalomtól, akkor az az LMP. Az ellenzéki párt és a Milla egymásra vetődő árnyékáról Vágó Gábor, az LMP parlamenti kéviselője beszélt a Magyar Műsornak.

MM Milyen reális célokat tűzhet ki maga elé egy ilyen alulról szerveződő mozgalom?

Ezt nem tudom megítélni. Konkrét kérdések, ügyek kellenek ahhoz, hogy konkrét célokat tudjon elérni, de egy sokszínű társaságnál ez nehéz lehet.

MM Vajon képes lehet-e egy a parlamenten kívül maradó erő tényleges társadalmi változások előidézője lenni, vagy egy ponton majd elkerülhetetlen a párttá válás?

A Duna kör példája azt mutatja, hogy többet érhet el egy mozgalom, ha konkrét célokat tűz ki maga elé, mint egy párt. A kormány politikája az egész demokráciába vetett bizalmat építi le, ezért sok szempontból könnyebb tömegeket mozgatni civil mozgalmaknak, mint pártoknak. 

MM Az Egymillióan a sajtószabadságért csoport térnyerése jelenthet-e kihívást az LMP-nek? Elvégre mindazok, akik megjelentek most vasárnap a tüntetésükön, valamelyest azért lefedik az LMP eddigi és potenciális szavazóbázisát is. 

VG Jómagam örülök minden olyan kezdeményezésnek, ami aktivizálja az állampolgárokat, és állampolgári közösségek szerveződésével erősíti a mindenkori hatalom ellensúlyát.  Nem gondolom, hogy versenytársak lennénk, hiszen az LMP egyik alapelve, a részvétel elve, azt hozza magával, hogy minden fronton ki kell állnia az embernek a véleményéért. Az LMP tudatosan nem tömegrendezvényeket szervez jelenleg, hanem párbeszédeket kezdeményezünk, kint vagyunk az utcákon és a tereken az ország több pontján. A kiszolgáltatottságot növelő költségvetés vitáján a Parlamentben kell helyt állni. Természetesen állampolgárként én is részt veszek különféle demonstrációkon. De most arra van szükség, hogy hiteles szakmai alternatívát mutassunk a kiszolgáltatottság fideszes politikájával szemben.

Szanyi Tibort, a hétvégén éppen jelentős átalakuláson áteső szocialista párt véleményvezérét kérdeztük röviden a közéletben tapasztalható növekvő civil aktivitásról. A tavaly Angyalföldön totó-gyilkos egyéni győzelmet arató képviselő nemes célokat lát, profi politikusokat és pártalapítást prognosztizál miközben nem győzi eléggé meglengetni baráti jobbját. 

MM Az 'Egymillióan a sajtószabadságért!' csoport látványos erősödése kapcsán merült fel bennünk a kérdés, vajon mekkora mozgástere lehet egy ilyen mozgalomnak ma Magyarországon?

Minden mozgalomnak elvileg a teljes társadalom a maximális mozgástere, a gyakorlatban pedig annyi, amennyit a mondanivalójával és szervezőkészségével be tud tölteni. Úgy látom, jelenleg óriási igény van arra, hogy a politikát politikusok nélkül, úgymond civilek intézzék, ám az ilyen nekifutás a problémafelvetésen túl nem szokott tovább jutni, akárhány ember is megy az utcára. Előbb, vagy utóbb profi politikusoknak kell átvenni a mozgalom céljainak megvalósítását, amelyeket persze egy valamire való társadalmi erő rendre ki is tud termelni, ebben ne legyen kétség. 

MM Melyek azok a reális célok, melyeket egy ilyen erő ma kitűzhet maga elé?

A célok tekintetében aligha nekem kellene iránytűvel szolgálnom egy civil mozgalom számára, jóllehet a ma ismert céljaikkal maradéktalanul egyetértek. Ennek fókuszában az orbáni rendszer felszámolása és a demokratikus jogállam visszaállítása áll. Ha itt megállnánk a célok felsorolásában, én már akkor is boldog lennék.

MM Hogyan lenne érdemes pozicionálni magát a Millának és a többi hasonló társadalmi szerveződésnek a jelenlegi parlamenti pártokhoz képest?

Parlamenti demokráciában nem lehet kikerülni a parlamentet, ezért minden politikai jellegű mozgalom - előbb, vagy utóbb -  be akar kerülni a parlamentbe. 2010-ben két új formáció jutott be, mindkettő az addigi parlamenti pártoktól elhatárolódva. Mára viszont beilleszkedtek, ám ezzel a kezdeti bájukat el is veszítették. Ennek ez a rendje, nagyon más perspektívát az újabb mozgalmak előtt sem látok. A mozgalmak azonban szövetségre is léphetnek más erőkkel, akár pártokkal, ebben nincs semmi ördögi, sőt e téren az MSZP nyitottságát muszáj hangsúlyoznom.

MM Elképzelhetőnek látja-e, hogy egy ilyen formáció 2014-ben a jelenlegi parlamenti ellenzék alternatíváját jelenthesse? 

Meglepne, ha a civil mozgalmak annak a kormánynak az ellenzékét kívánnák le-, vagy felváltani, amely kormánnyal egyébként mélyen elégedetlenek. Ha viszont odáig kívánnának eljutni, hogy francba az addigi ellenzékkel és a kormánnyal egyszerre, abból azért lehet tudathasadás, mert a népes rendezvények sem tudják felülmúlni a pártokra adott szavazatok erejét. Ha párttá válnak, azaz megindulnak a parlamenti székek felé, akkor pedig rögtön másként fog tekinteni rájuk a nép. Rengeteg forradalmárt láttunk már bársonyszékbe ülni, kevés kivétellel az ilyesminek sírás a vége. Például hozhatom Orbán Viktor esetét...

A külföldi híroldalak precíz és tömör, de a hazai közszolgálati sajtóhoz képest mégis szinte már terjengős összefoglalását adják a Milla október 23-i tüntetésén történteknek. A beszámolók mindegyike több tízezres tömegről beszél és röviden rámutat a Nem tetszik a rendszer! szlogent kiváltó kormányzati intézkedésekre, a Fidesz sokat bírált törvényhozási eljárására is.

A Reuters beszámolójában idézi Juhász Pétert, a tüntetés szóvivőjét, aki szerint 55 év után újra itt van az ideje annak, hogy kiálljunk a jogainkért és a demokráciáért. A lap idézi Papp Réka Kingát, a Hallgatói Hálózat felszólalóját is, aki szerint a társadalom passzivitása vezetett a Fidesz kétharmadához, senki nem volt képes alternatívát kínálni a Fidesszel szemben, beszédét azzal zárta, hogy ennek jött el most az ideje. Az összefoglaló egy rövid utalás erejéig kitér arra is, hogy a közvéleménykutatások alapján a Fidesz több mint egymillió szavazóját veszítette el a tavalyi választások óta, mely tényt megmagyarázandó pár mondatban össze is foglalják a kormányzó párt legnagyobb viharokat kiváltó döntéseit.

A Bloomberg Businessweek összefoglalója külön hangsúlyozza, hogy a rendezvény mögött egy civil polgárok által életre hívott Facebook-csoport áll, mely kezdetben a sajtószabadság megóvása érdekében jött létre, és a megszólalok közül szintén Juhász Pétert idézi, aki beszédében rámutatott arra, hogyan vezettek a kormány antidemokratikus és méltánytalan intézkedései egy antidemokratikus és méltánytalan rendszerhez, mellyel szemben most fel kell lépnie a civil társadalomnak.

Az AP beszámolója (melyet aztán a Washington Post és a Huffington Post is átvett a kormányellenes tüntetésekről jól ismert, Rákosi és Orbán arcát összemixelő  fényképpel együtt) Dénes Balázsnak, a TASZ vezetőjének felszólalásából emel ki részleteket, többek között azt a momentumot, amikor Dénes a jelenlegi ellenzéki pártok gyengeségét is azon okok közé sorolta, melyek Magyarország demokratikus berendezkedésének leépítéséhez vezettek. Ezen beszámolók egy rövid utalás erejéig említik a rendezvény végén bejelentett alternatív köztársasági elnök megválasztásának ötletét is.

A többi laphoz képest jóval alaposabb összefoglalóval jelentkezett viszont a The Economist. Emlékezés 1956-ra: Akiknek nem tetszik a rendszer című összeállításukban részletesebben foglalják össze mind a tüntetést kiváltó politikai előzményeket, mind pedig az ott elhangzottakat, figyelmeztetve arra a tényre, hogy a tüntetésen megjelentek közül sokan kiábrándultak a pártpolitikából, így a formálódó civil mozgalmak sokuk támogatását elveszíthetik, ha a párttá válás irányába indulnak el. Beszámolójukban a helyzet felvázolása mellett pár bekezdés erejéig az Új Színház igazgatói pályázata körül kialakult helyzet összefoglalója is helyet kap, kiemelve azt, hogy hiába a nagy erejű civil tiltakozás, a város vezetése nem figyel oda a szélsőjobb újabb térnyerése miatt kritikus hangokra. 

A hazai baloldalt kompromisszumokat nem ismerő módon, örökké szeretve-féltve kritizáló Tamás Gáspár Miklós filozófust kérdeztük elsősorban a Milla kapcsán az újonnan szerveződő civil csoportok lehetőségeiről és mozgásteréről. Bár elsőre talán nem ez tűnik egyértelműnek, de válaszaiból kiderül majd, a jelenlegi helyzet sokkal több bizakodásra adhat okot, mint azt gondolnánk!

MM Egy pár évvel ezelőtti interjújában a szélsőjobb akkori sikerének titkát abban látta, hogy csak az ő oldalukon érezni a forradalmi energiákat. Megváltozott ez mára?

Határozottan igen. Az új társadalmi mozgalmak ifjúsága ma már magától értetődően antirasszista, feminista, mélyzöld - és mélységesen szkeptikus a kapitalizmussal szemben, szövetségese a szakszervezeteknek, a munkanélküliek és a mélyszegénységben élők (elsősorban, de nem kizárólag a romák) pártján áll. Ezért nem pusztán a szabadság, hanem az egyenlőség és a testvériség mozgalmai is ezek. 

MM Milyen ideológiai bázisa lehet e mozgalmaknak, hogyan pozicionálhatják magukat a közgondolkodás számára hagyományosan merev belpolitikai palettán?

Az új társadalmi mozgalmak fő problémája Magyarországon (is) az, hogy  a világszerte észlelhető antidemokratikus, nagy tömegeket (bevándorlókat, romákat, nyugdíjasokat, munkanélkülieket, diákokat, kutatókat, művészeket, közalkalmazottakat) kirekesztő és megbélyegző helyi politikákkal kell szembeszegülniük - és ugyanakkor szembenézniük a globális rendszer globális válságával.
Tehát ezek a mozgalmak egyszerre kormányellenes mozgalmak (ellenzik az új - antidemokratikus, antiliberális és antiszociális - rezsimet a maga alkotmányával és "sarkalatos" törvényeivel, politikai elbocsátásaival, központosításával, bigott reakciósságával), és részei a fölháborodottak nemzetközi mozgalmának, akciósorozatának New Yorktól Tuniszig, Tel Avivtól Madridig, Londontól Kolozsvárig.
Így hát törekvéseikben van sok minden, ami közös a hagyományos (liberális-demokratikus, szociáldemokrata, jogvédő, alkotmányőrző) ellenzékiséggel, és sok minden, ami túlmutat rajta.
Más szóval: van, amit véd 1989-ből, és van, amiben túllép 1989-en.

MM A Milla mellett rengeteg, egymástól csak képlékeny határokkal elválasztható mozgalom lelhető fel most itthon a tágan értelmezett ellenzéki oldalon, és az is világos, hogy hatásos szereplésükhöz elengedhetetlen az összefogás. Mi az, ami összekötheti őket? Milyen viszonyra érdemes törekedniük a parlamentben ülő ellenzéki erőkkel?

A Milla kapcsolatát civil társadalmi szövetségeseivel (a szakszervezetekkel, a Szolidaritással) és a parlamenti, polgári pártokkal, amelyektől mind szerkezetében, mind gondolatvilágában mélyen különbözik, a már említett és magától értetődőnek vett eszménynek, a testvériség és az egyenlőség elvének kell megszabnia. Az új társadalmi mozgalmak nem hierarchikusak, nem törekszenek föltétlenül a közhatalom birtoklására, ugyanakkor azokhoz állnak közel, akik rendszerint nem szavaznak, akik nem szoktak szóhoz jutni a hagyományos polgári (választási) politikában. Ezért indokolt megtartaniuk távolságukat a "demokratikus" ellenzéki pártoktól, habár valamennyien az Orbán-rezsim diktatúrás vonásainak leküzdésére szövetkezünk.

MM Mekkora esélyét látja annak, hogy a Milla képes lesz véghezvinni a kitűzött céljait?

50-50 százalékot.Az új mozgalomnak meg kell tartania önállóságát, ugyanakkor nem érdemes "tisztaságának" hisztériás őrzésére túl sok erőt fordítania. Lehetséges a szövetség alárendeltség nélkül. de az új mozgalom nem lehet senkinek az eszköze - hiszen akkor nem volna semmi értelme.
Tudomásul kell venni, hogy a rendszert a maga egészében nem ellenzik a pártok, amelyek így vagy úgy a rendszer részesei.
Márpedig nekünk - ugye - nem tetszik a rendszer.

Idén október 23-án a kormány egyetlen látványos manővere az éppen öt évvel korábbi Gyurcsány_ellenes_tüntetők vs rendőrség botrány sulykolása volt. A Kossuth rádió délutáni híreiből kimaradtak az ellenzéki tüntetések, előtte egy órás adásidő jutott "A jogállam próbája - 2006. október 23." című műsorra. A politikai kiegyensúlyozottságot mindig is patikamérlegen kidekázó Magyar Műsor az egykori véres összecsapások egyetlen politikus áldozatát, Révész Máriuszt kérdezte a Milláról.

MM Mekkora súlya van a mai magyar közéletben olyan civil kezdeményezéseknek mint az Egymillióan a sajtószabadságért csoport?

Alapvetően fontos lenne, hogy a civil szervezetek súlya növekedjen. Ez a csoport egyértelműen politikai alapon szerveződik, pártpolitikai terepen eldőlő kérdésekkel foglalkozik. Amiben egyébként nem látok semmi kivetnivalót. Kérdés viszont, hogy hosszú távon tekinthető-e civil szervezetnek egy ilyen alapvetően pártpolitikai ügyekkel foglalkozó kezdeményezés. Szerintem most még a csoport tagjai se tudják erre a választ.

MM Mindenesetre már másodszor vittek ki az utcára több tízezer embert. Mit gondol, minek köszönhetik a sikerüket?

A legfontosabb ok, hogy olyan rossz állapotban vannak az ellenzéki pártok, hogy civil szervezetek veszik át a szerepüket. Kicsit vicces persze, hogy a sajtószabadságért tüntetnek. Nézzék meg a Népszabadságot, a Népszavát, a 168 órát, a stop.hu-t vagy az ATV-t esetleg hallgassák meg Bolgár Györgyöt és ítéljék meg, hogy korlátozza-e bárki vagy bármi ma Magyarországon a sajtó szabadságát. De szerintem már kezdetben sem a sajtószabadság védelme volt az egyetlen céljuk, amivel egyébként nincs is semmi gond. Leginkább azt kell majd eldönteniük, hogy megpróbálnak-e betörni az ellenzék gyengesége miatt keletkezett űrbe.