„Azt üzenjük Magyarország polgárainak, eljött az ideje, hogy komolyan vegyük saját országunkat. Eljött az ideje, hogy komolyan vegyük egymást és önmagunkat.” (2008. január 28.)
„Az emberek nincsenek tisztában a jogaikkal. Az elmúlt 18 évben a választópolgárokat sikerült egyszerű szavazógéppé átalakítania a politikának. Az embereket senki sem hallgatja meg, nem szólhatnak bele ügyeik alakításába. Sokan úgy hiszik: csak arra van jogosultságuk, hogy négyévente az urnák elé járuljanak.” (2008. március 1.)
„A népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb formája. A győzelem a magyarok önbecsülésének diadala.” (2008. március 10.)
Orbán Viktor három évvel ezelőtti szavai már tavaly is sokszor visszaköszöntek, amikor kiderült, hogy a kormányfőnek esze ágába sincs népszavazást kiírni az új alkotmányról. A Fidesz azóta is számos esetben cselekedett teljesen ellentétesen a kampányígéreteikhez képest, a leglátványosabb változások a gazdaságpolitikai döntésekben mutatkoztak meg, ezek megmagyarázásához azonban mindig rengeteg indok volt előkapható: a szekrényekből tömegsírnyi mennyiségben előbukkanó szocialista csontvázak, a fenyegető és szorító európai gazdasági klíma, a globális recesszió. Radikálisan más azonban a helyzet az olyan intézkedések kapcsán, melyeknél a felmerülő mozgástér nem esetleges külső körülmények együttállásának függvénye, hanem alapvető demokratikus elkötelezettség kérdése. Márpedig Ilyen kérdés a népszavazás is.
Az Országház szerda este kezdte el tárgyalni a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényt, amely az új alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények egyike. A törvénytervezet néhány racionális adminisztratív változtatás mellett jelentősen szigorítaná az érvényességi kritériumokat, ezzel ellenzéki és civil vélemények szerint a népszavazás intézményét tenné teljesen súlytalanná. Ismerve a magyar társadalom politikai aktivitását, nehéz ügyet elképzelni, amely az összes választásra jogosult, mintegy nyolc millió állampolgár legalább 50 százalékát részvételre tudná sarkallani egy referendum kapcsán. Jó példa erre, hogy a 2008-as, 'szociális népszavazásként' elhíresült szavazáson a részvételi arány 50,51% volt, holott a Fidesz akkor hihetetlen energiákat ölt a mozgósításba, és gyakorlatilag ez a kampányuk alapozta meg a későbbi kétharmadukat is. Ráadásul, mint ahogy tegnap a Parlamentben Schiffer András, az LMP frakcióvezetője is rámutatott, az érvénytelen szavazatok száma miatt egyedül a vizitdíj kérdésében lett volna érvényes ez a népszavazás, a többi kérdés mind elbukott volna.
A szigorításokra a kormánypárti beterjesztők szerint azért volt szükség, mert sokan visszaéltek a népszavazás eszközével, komolytalan, az intézmény tekintélyét aláásó kezdeményezéseket nyújtottak be. Ennek legelhíresültebb példája mind a mai napig a 2007-es ingyen sörről szóló népszavazási kezdeményezés. Ez az eset azonban éppen a tervezett korlátozások indokolatlanságára jó példa, az Országos Választási Bizottság és szükség esetén az Alkotmánybíróság ugyanis akkor is, mint minden hasonló esetben, visszadobta a komolytalan javaslatot. Néhány komolytalankodó vagy a politikai kultúránkat kifigurázni kívánó beterjesztő miatt ellehetetleníteni az egész rendszert alibikeresésnek tűnik és éppen a társadalmi passzivitás további növekedéséhez vezethet.
Ennyiben a kormány legfőbb érvét nagyon nehéz komolyan venni, a szűkítés a részvételi demokráciától történő újabb távolodó lépésként értelmezhető, a társadalmi folyamatokba történő beavatkozás lehetőségét még az eddiginél is jobban a kormány kizárólagos hatáskörébe utalná. Ez rendkívül éles váltás a pár évvel korábban hangsúlyozott meggyőződésekhez képest, azonban itt nem hozható fel külső tényező, amely indokolhatná a pálfordulást. A szigorítást csak úgy lehet értelmezni, hogy a népszavazás kapóra jött az ellenzékben lévő Fidesznek, de kormányon már csak kellemetlenkedésre alkalmas nyűg. Rövid távú politikai céljaik érdekében akarnak marginalizálni egy olyan intézményt, melynek jelentősége kontinens szerte folyamatosan növekszik és amely az igazán fontos kérdések esetében egy tényleges legitimációs alapot lenne képes felmutatni, mindezt pedig a konzultációs eljárások fontosságát hangoztató retorika folyamatos erőltetésével.
