A hazai baloldalt kompromisszumokat nem ismerő módon, örökké szeretve-féltve kritizáló Tamás Gáspár Miklós filozófust kérdeztük elsősorban a Milla kapcsán az újonnan szerveződő civil csoportok lehetőségeiről és mozgásteréről. Bár elsőre talán nem ez tűnik egyértelműnek, de válaszaiból kiderül majd, a jelenlegi helyzet sokkal több bizakodásra adhat okot, mint azt gondolnánk!
MM Egy pár évvel ezelőtti interjújában a szélsőjobb akkori sikerének titkát abban látta, hogy csak az ő oldalukon érezni a forradalmi energiákat. Megváltozott ez mára?
Határozottan igen. Az új társadalmi mozgalmak ifjúsága ma már magától értetődően antirasszista, feminista, mélyzöld - és mélységesen szkeptikus a kapitalizmussal szemben, szövetségese a szakszervezeteknek, a munkanélküliek és a mélyszegénységben élők (elsősorban, de nem kizárólag a romák) pártján áll. Ezért nem pusztán a szabadság, hanem az egyenlőség és a testvériség mozgalmai is ezek.
MM Milyen ideológiai bázisa lehet e mozgalmaknak, hogyan pozicionálhatják magukat a közgondolkodás számára hagyományosan merev belpolitikai palettán?
Az új társadalmi mozgalmak fő problémája Magyarországon (is) az, hogy a világszerte észlelhető antidemokratikus, nagy tömegeket (bevándorlókat, romákat, nyugdíjasokat, munkanélkülieket, diákokat, kutatókat, művészeket, közalkalmazottakat) kirekesztő és megbélyegző helyi politikákkal kell szembeszegülniük - és ugyanakkor szembenézniük a globális rendszer globális válságával.
Tehát ezek a mozgalmak egyszerre kormányellenes mozgalmak (ellenzik az új - antidemokratikus, antiliberális és antiszociális - rezsimet a maga alkotmányával és "sarkalatos" törvényeivel, politikai elbocsátásaival, központosításával, bigott reakciósságával), és részei a fölháborodottak nemzetközi mozgalmának, akciósorozatának New Yorktól Tuniszig, Tel Avivtól Madridig, Londontól Kolozsvárig.
Így hát törekvéseikben van sok minden, ami közös a hagyományos (liberális-demokratikus, szociáldemokrata, jogvédő, alkotmányőrző) ellenzékiséggel, és sok minden, ami túlmutat rajta.
Más szóval: van, amit véd 1989-ből, és van, amiben túllép 1989-en.
MM A Milla mellett rengeteg, egymástól csak képlékeny határokkal elválasztható mozgalom lelhető fel most itthon a tágan értelmezett ellenzéki oldalon, és az is világos, hogy hatásos szereplésükhöz elengedhetetlen az összefogás. Mi az, ami összekötheti őket? Milyen viszonyra érdemes törekedniük a parlamentben ülő ellenzéki erőkkel?
A Milla kapcsolatát civil társadalmi szövetségeseivel (a szakszervezetekkel, a Szolidaritással) és a parlamenti, polgári pártokkal, amelyektől mind szerkezetében, mind gondolatvilágában mélyen különbözik, a már említett és magától értetődőnek vett eszménynek, a testvériség és az egyenlőség elvének kell megszabnia. Az új társadalmi mozgalmak nem hierarchikusak, nem törekszenek föltétlenül a közhatalom birtoklására, ugyanakkor azokhoz állnak közel, akik rendszerint nem szavaznak, akik nem szoktak szóhoz jutni a hagyományos polgári (választási) politikában. Ezért indokolt megtartaniuk távolságukat a "demokratikus" ellenzéki pártoktól, habár valamennyien az Orbán-rezsim diktatúrás vonásainak leküzdésére szövetkezünk.
MM Mekkora esélyét látja annak, hogy a Milla képes lesz véghezvinni a kitűzött céljait?
50-50 százalékot.Az új mozgalomnak meg kell tartania önállóságát, ugyanakkor nem érdemes "tisztaságának" hisztériás őrzésére túl sok erőt fordítania. Lehetséges a szövetség alárendeltség nélkül. de az új mozgalom nem lehet senkinek az eszköze - hiszen akkor nem volna semmi értelme.
Tudomásul kell venni, hogy a rendszert a maga egészében nem ellenzik a pártok, amelyek így vagy úgy a rendszer részesei.
Márpedig nekünk - ugye - nem tetszik a rendszer.
